„Nem vagyunk képesek megváltozni, nem tudhatunk elmozdulni arról a pontról, ahol vagyunk, hacsak először el nem fogadjuk azt, akik és amik pillanatnyilag vagyunk. Ez után a változás szinte észrevétlenül, spontán módon bekövetkezik.” Carl Rogers
Önismeret fontossága
Az önismeret és a múltunkkal való szembenézés a kulcs ahhoz, hogy egy „jó életet” élj, szabadon, szerepek nélkül önmagad lehess és békére lelj. Onnantól kezdve, hogy rálépsz erre az ösvényre és hajlandó vagy dolgozni az önismereted mélyítésén, a társas kapcsolataid, magabiztosságod, önbizalmad egy olyan forrásból táplálkozik majd, ami a korábbiaknál stabilabb.
A mindennapi mókuskerékben könnyen elveszítheted az ösztönös, természetes kapcsolódást önmagaddal. Fontosnak tartom, hogy szubjektíven azonosulni tudj az érzéseiddel és élményeiddel, ahelyett, hogy távolságtartóan, mintegy tárgyként tekints rájuk. Azáltal, hogy távolságot tartasz az érzéseidtől, elveszítheted annak lehetőségét, hogy a „most”-ban létezz és a pillanatnyi tapasztalatok a lelkedig hatolhassanak. A mai világban ez egyeseknek feleslegesnek és idegennek tűnhet, hiszen sokan elfelejtettük, hogy kell ezt csinálni.
Évtizedek óta, mi emberek úgy szocializálódtunk, hogy az érzéseinket egyáltalán, vagy nem a maguk valójában mutatjuk ki, részben elnyomjuk vagy félünk tőlük, sőt már-már azonosítani sem tudjuk őket, nemhogy beszélni róluk. Mindannyian ennek az elszenvedői vagyunk, hiszen ösztönösen nem így működne az ember. Gyermekkorban, egy ideális családi környezetben természetes még, hogy az érzéseink, intuícióink legyenek a mérvadóak a gondolati síkkal szemben. Kisgyerekként ösztönösen arra figyelünk, amit a másik ember tesz, érezzük tetteik, gesztusaik rezgéseit és nem az marad meg bennünk, amit az illető mond, mert az a tettekkel, gesztusokkal szemben másodlagos. Később sajnos a társadalmi elvárások, szülői minták által ezt elkezdik „kinevelni” belőlünk.
Felnőttként viszont már képes vagy szabadon döntéseket hozni, valamint dolgozni a téged hátráltató mintákon/sémákon, ha megvan a biztonságérzeted magaddal és a környezeteddel kapcsolatban. Én ebben tudok segíteni neked, hogy az amúgy szinte mindig félelmetes változás elébe bátran, bátrabban állj.
Hiszem, hogy életünk végéig képesek vagyunk fejlődni és újat tanulni. Nincs olyan állapot, hogy „kész” vagyok, megismertem önmagam, tudom, ki vagyok. Ez egy út, ami maga a csoda. Elkezdeni valamit sosem késő…
„Számomra úgy tűnik, hogy a jó élet nem egy állandó állapot. Véleményem szerint nem az erény, az elégedettség, a nirvána vagy a boldogság állapota. … A jó élet egy folyamat…Ez egy irány, nem pedig egy úti cél.” Carl Rogers